Egy Suzukis naplója

Annyi inger ért a hét első felében, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Nos, a legjobb talán az lenne, ha időrendben haladnék, úgyhogy kezdem a vasárnapi visszaúttal. Dirket későn (délután 6-7 óra körül) indultunk, hogy ne a Pest felé tartókkal zötykölődjek a 7-es főúton. Nem is volt nagy forgalom, kényelmesen lehetett haladni. Érdekes módon a a szembe jövő sáv szinte végig tömve volt, előzni nem nagyon lehetett, max Siófok belterületén, ahol több sáv van, de ilyenkor az ember fiának kockáztatni kell, hiszen vagy kinn van a trafipaxos autó, vagy nem. Már Zamárdinál zavart (micsoda zé alliteráció) egy fehér Suzukis, aki kettővel előttem haladt a felezővonalon (szöszi csaj a volánnál...) Látszott, hogy a hátsó szélvédő helyett valami nejlon van az üvegre ragasztva. Mivel szemből jöttek, 2 autót nem akartam előzni, egynek meg nem láttam értelmét, gondoltam, majd Siófokon úgy sorolok be, hogy elé kerüljek, mire kiérünk. Aha, csak arra nem gondoltam, hogy a csjnak ez nem tetszik, és olyan 80-al végigszáguldott Siófokon. A vasúti átjárónál értem utol, innentől érdekes módon csak 50-el bírt vánszorogni, mögötte olyan 15-20 autóból álló kocsisor. Ha valaki elkezdte előzni, ő is gyorsított, egyébként a felezőn ment jó 50-el. Na, az ilyen emberket kéne jól képen vágni valami masszív, fém tárggyal.