Egy Suzukis naplója

Ma már nem akartam a blogomba irogatni, de az előbb történtek meglehetősen felkavartak. Adott egy parkoló (Veszprém, Stadion köz), ami egyirányú, és "ferdén" lehet benne parkolni. Én is ezt tettem, amikor tolattam ki a helyemről, egy fekete Mercedes ML világítás nélkül (16.50-kor) váratlanul ott termett mögöttem, és nem sok hajlandóságot mutatott, hogy kiengedjen, úgyhogy inkább visszagurultam, hadd menjen.

A parkoló végén már mögötte voltam, tulajdonképpen együtt áltunk a kereszteződésben, ahonnan balra és jobbra is lehetett fordulni, nincs kötelező haladási irány. A mercis még ekkor kezdte el felkapcsolgatni a fényszórókat, nem villogott az irányjelzője, de kihúzódott balra. Mivel nem jött semmi, én szépen beálltam mellé, villogtattam jobbra, elengedtem, aki éppen jött, és szépen elkezdtem kigurulni az útra (Wartha Vince utca).

Viszont az előbb említett terepjáró tulajdonosa úgy dönött, ő inkább mégis jobbra kanyarodik, figyelmenkívül hagyva azt a tényt, hogy én ott vagyok, és minden szemrebbenés nélkül rámhúzta a terepjárót. Annyin múlott, hogy a járdán nem jött senki, a szegély is alacsony, és félre tudtam rántani a kormányt, elkerülve, hogy végigszántsa az autóm elejét. A merci rendszáma egyébként JDP-838. Remélem, mostanában nem találkozunk.

Mivel nem tudom, hogy mennyire van igazam, csatoltam a térképet, illetve bejelölgettem, hogy mi merre volt. Sajnos a Google Maps-on hibásan van fenn ez a kereszteződés (pontosabban nem is szerepel rajta). Feketével jelöltem a kedvenc mercimet, pink színnel pedig a saját utamat.

No, a hétvégén autókáztunk egyet az M7-es autópályán. Összesen 582 km-t tettünk meg a 3 nap alatt, és olyan 35 liter benzinünk fogyott el. Ez kábé 6 literes átlagfogyasztást jelent, ami nem rossz egy 15 éves Swiftnél, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy én elég intenzíven gyorsítok, és a hétvégén a kis asszonykám sem fogta vissza magát a sztrádán. Tartósan azért nem mertünk vele gyorsan menni (anno a trabi kézikönyvben állítólag benne volt, hogy nem használjuk x percnél tovább maximális sebességen) úgyhogy szegény swiftet is kíméltük a padlógáztól. Azért olyan 140-145 kényelmesen kijött belőle, és még a fogyasztása sem ugrott meg nagyon.

Ma viszont szervizbe kellett vinnem. Egyre többször fordul elő, hogy a szemközti sávban jövők villogtatnak, felkapcsolják a távolsági fényszórót, és mivel én felelősségteljesen vezetek :D elvittem a gépet, hogy állítsák be, hátha elmozdult valami az évek folyamán. És ha már ott voltam, a kéziféket is megcsináltattam, mert lassan már derékszöget zár be a padlóval.

Túlvagyok életem első - félig-meddig - sajátkezű  olajcseréjén. Az érettebb (15 éves) Swiften végeztük el "apósommal" a beavatkozást. Nem olyan egyszerű ez a dolog, mint először én azt gondoltam. Nem árt tudni, milyen olaj kell a gépbe. Eddig a Mol által forgalmazott 15w 40-es olajat használta az autó, de most én vásároltam...

Mivel nem volt kedvem benzinkúton olajat venni, elmentem az egyik közeli autósboltba, ahol eddig mindig volt alkatrészük az autóhoz, és ha segítségre szorultam, akkor sem álltak széttárt kézzel, mondván "Passz". Most sem volt ez másként: az eladó hozzáértően azt javasolta, vegyek inkább 10w 40-es olajat, ami félszintetikus, és nem sokkal kerül többe. Tehát ezt választottam, remélem, nem fogom megbánni.

Az előző olajjal olyan 15 500 km-t ment az autó, és a vége felé már eléggé szagos volt. Amikor leeresztettük, látszott rajta, hogy eléggé elhasználódott, akadt benne koromdarabka is rendesen.

Aztán bele is került az új olaj/olajszűrő, ellenőriztük a gyertyákat is. Nem akarok reklámozni, lehet, hogy más olajról is így tudnék nyilatkozni, de a régi, elhasznált, fáradt olajhoz képest mintha érezhetően erősödött volna a motor. Jobb hangja van ha felpörög a motor, és szebben is gyorsul.

Azért archív, mert még a nyár folyamán csináltam a képet Olaszországban. Kb 4-5 percet állt a buszunk a kereszteződésbe, mivel a mögöttünk haladó Audi egyszer csak előzni kezdett, viszont jöttek szemből is, mögöttünk hosszú sor állt, és balról is elállta egy busz az utat, így a mi buszunk nem tudott nagy ívben kanyarodni. Bár a rendszám nem látszik, azért szemléltetésként felteszem a fotót.

Annyi inger ért a hét első felében, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Nos, a legjobb talán az lenne, ha időrendben haladnék, úgyhogy kezdem a vasárnapi visszaúttal. Dirket későn (délután 6-7 óra körül) indultunk, hogy ne a Pest felé tartókkal zötykölődjek a 7-es főúton. Nem is volt nagy forgalom, kényelmesen lehetett haladni. Érdekes módon a a szembe jövő sáv szinte végig tömve volt, előzni nem nagyon lehetett, max Siófok belterületén, ahol több sáv van, de ilyenkor az ember fiának kockáztatni kell, hiszen vagy kinn van a trafipaxos autó, vagy nem. Már Zamárdinál zavart (micsoda zé alliteráció) egy fehér Suzukis, aki kettővel előttem haladt a felezővonalon (szöszi csaj a volánnál...) Látszott, hogy a hátsó szélvédő helyett valami nejlon van az üvegre ragasztva. Mivel szemből jöttek, 2 autót nem akartam előzni, egynek meg nem láttam értelmét, gondoltam, majd Siófokon úgy sorolok be, hogy elé kerüljek, mire kiérünk. Aha, csak arra nem gondoltam, hogy a csjnak ez nem tetszik, és olyan 80-al végigszáguldott Siófokon. A vasúti átjárónál értem utol, innentől érdekes módon csak 50-el bírt vánszorogni, mögötte olyan 15-20 autóból álló kocsisor. Ha valaki elkezdte előzni, ő is gyorsított, egyébként a felezőn ment jó 50-el. Na, az ilyen emberket kéne jól képen vágni valami masszív, fém tárggyal.

KOmolyan mondom, nem értem a motorosokat. Persze, nekik is közlekedni kell, ahogy a négykerekű autósoknak is. A különbség csak annyi, hogy hogy egy autós nem hajt(hat) végre olyan manővereket, mint kétkerekű társaink. Ami a mai nap után számomra nyilvánvalóvá vált: a motorosoknak nincs ki a 4 kerekük. Feleslegesen akarják kinyírni magukat. Vagy csak szimplán annyira jobbágyok, hogy a kressz alapjait sem képesek betartanai. Engem sohasem érdekelt a motorosoknak szóló rész, de gondolom nem lépheti át a motorral közlekedő sem a záróvonalat, és nem is előzhet, ha jönnek szemből autóval. Ők persze megteszik, mint ahogyan megtették a ma, a 71-esen, a dugóban, délután. Félreértés ne essék, engem nem zavar, ha kikerülnek (előznésnek nem nevezném, mert sokszor az ő  tempójukhoz képest valóban olyan, mintha állnék) szabályosan. Áll a sor, már messziről látom, hogy néhány motoroso nem vár. Végülis felesleges, ha tudnak előzni. Igen, csakhogy ahogy közeledünk, és mögöttünk még kb 8-10 autó, nem húzódnak vissza, hogy elengedjenek, hanem békésen haladnak felénk nagy sebességgel, a mi sávunkban. Aki ismerős erre, az tudja, hogy hiába széles mindkét sáv, nagyon a szélén nem lehet haladni, mert még 40-50-es tempónál is szétrázza a futóművet. De a motoros csak jön. Nem törődve semmivel. (Megjegyzem, múltkor legalább egy rendőr utánnafordult a sorból, hogy megkérdezze, nem zavarja-e a szembeforgalom előzésnél.) De ma nem értek rá a kékek. Egy dolog, hogy lassan a pirosnál is előremászhat a mocis, de felesleges nekik kedvezményeket adni, ha akkora büdös parasztok, hogy az alapokat sem képesek betartani. Lassan nem árt valami gallytörőt (csonttörőt) szereltetni az autó elejére.

Az Autópiacban olvastam, hogy az úja Alto lesz az egyetlen Suzuki 2 millió HUF alatt. Gondoltam, ez érdekes, mert a régi is annyiért van, és akcióban esetleg lehet találni fapados Ignist is. Közben persze kiderült, hogy nem. Ugyanis az Ignis eltűnt a suzuki.hu weboldalról, már csak a kereskedőknél raktáron lévő darabokat lehet megrendelni, azok viszont nem szerepelnek az árlistában. Mi van akkor helyette? Gondolom az SX4 van helyette. Emellett van még Splash, ami szebb és (ol)csobb, meg az új Swift, amiből lassan több lesz az utakon, mint a régiből... Ahogy nézegettem az árlistát, úgy vettem észre, hogy a Suzukival kissé elszaladt az a bizonyos paci az árakat illetve. Bár a Suzukik lassan már sehol sem lesznek olcsók, akkor sem, ha ha egy koprodukció erejéig más márkajel mögé bújnak.

Minden a nyaralással kezdődött. Menjünk közös autóval, kevesebb üzemanyag, kevesebb autópályadíj. Persze, ha közös autó, akkor legyen a nagyobb, a Passat. Természetesen ez egy metálfekete, üzletemberes/politikusos Passát volt, bőr ülések nélkül, manuális klímával. A tulaj kedvence. Hallgathattuk is az autó előnyeit egész úton. Közben az autópályán araszolgattunk vagy 80-90-el. Közben rájöttem: nekem nem kell ilyen autó nemtudomhánymillió forintért. Kényelmesnek se nevezném, tágasnak se annyira, bár jó masszív, az tuti. Persze egy vérbeli Passatos azt mondja, az írigység beszél belőlem, de nem így van. Egyszerűen idegen tőlem ez a nagyautós stílus. A középkategóriát nekem találták ki.

Na, ilyen autókat kéne gyártani a Suzukinál...

Erről a modellről azt lehetett olvasni, hogy ez lesz az Alto utódja. Az Alto mellesleg egy olyan autó, amit egy felelős gyártónak nem lett volna szabad felvállalni még itt Magyarországon sem:

Az új Alto-ról nekem leginkább az új Renault Twingo (RS) jut eszembe, némi morcosítással. Annak a lámpái hasonlóan álltak, mint ennek az új Altonak, csak az ennél barátságosabb, csajosabb külsővel volt megáldva. 

Ma blogolós kedvemben vagyok, úgyhogy letöltöttem a telefonomról a képeket, amiket már jóideje terveztem ide felpakolni:

Ami alant kis barna kartonpapír ott látszik, az biztony egy magyar rendszámtábla...

Épp a Balaton felől jöttünk, és estefelé elég sok bogár kiterült a szélvédőnkön, ezért nem látszódnak a részletek.

Következő páciensünk nem feltétlenül szabálytalan (azért kicsit mégis), sokkal inkább béna. Én sosem akartam magamnak nagy autót, macerás parkolni vele, sokat fogyaszt, stb. Amúgy a kép egy péntek délután készült, amikor az egész parkoló tele volt, mivel mindenki nagybevásárolt.

Kicsit tartok a nagyonfekete autóktól, főleg, ha valami újabb típus. Két lehetőség van ebben az esetben: vagy valami racerboy-é az autó, vagy egy gyúrósé. Mindkettő veszélyes, persze más-más helyzetekben. A racerboy az autóban, a gyúrós akkor, amikor kiszáll az autóból. Ez egy árván hagyott kis Swift, a képen sajnos nem látszik, de szerencsétlen elakadt egy elég kellemetlen helyen:

 Sajnos a rendszám nem látszik eredeti méretben sem, ez a fixfókusz átka.

Bónusz képünkön egy motoros látható,aki az új kreszjavaslatnak megfelelően előre áll a pirosnál. Ez persze nem (biztos, hogy) szabálytalan, mégis kicsit szarul veszi ki magát, amikor egy-egy motoros az autókat időnként érintve előrejut.

Splash, szebb és csobb.

Előszőr azt olvastam a reklámtáblán, hogy szebb, és olcsóbb. Nem is értettem nagyon, ahogy az eredeti reklámszöveget sem. Nem tudom elképzelni, hogy melyik autónál szebb, ennél kevés rusnyább gép közlekedik a magyar utakon. Persze azért vannak bőven: Matizok, Sparkok, Smart for2, Logan, stb.. Ezeknél valóban szebb, viszont nem kifejezetten az az olcsó tömegautó. Pont olyan, amilyet el tudok képzelni egy kisvárosi/városi hölgyvezetőnek, mint anyám, vagy a Winkler mamája...

Kicsit utánanéztem, milyen koncepcióautók készülgetnek a Suzukinál. Nem volt nehéz dolgom, ezeket a Suzuki.com-on meg lehetett találni. Ha ezeket elkezdenék gyártani, akkor talán némileg nőne a Suzuki presztizse a vásárlók szemében:

Ez itt a Splash, ami nálunk már kapható is, persze a Swifthez hasonlóan visszafogottabb köntösben. A hűtőmasz rémesen ocsmány, viszont érdemes megnézni a fényszórókat, illetve a plaxi tetőt, aminek csak a merevítése és az oszlopai készültek fémből. Eddig úgy vettem észre, hogy Suzukinál nem divat fentről fényt beengedni az autónkba, de ezen a kis rondaságon ez kifejezetten jól mutat.

Nem tudom, velem van-e a baj.Talán üldözési mánia lett úrrá rajtam, de úgy érzem, egyre több atrocitás ér vezetés közben, ha a Suzukival megyünk valahová. A hétvégén egy viszonylag széles utcán történt az alábbi eset: Haladok az úton, a szemközti sávban végig parkoló autók az út szélén. Mivel az út enyhén ívelt, a szemből jövők nem láthatták, hogy végig kerülniük kell. Amíg személyautók jöttek, addig nem is volt gond, viszont jött a sorban három Pannon Volnános busz jött. Az előttem lévő autó be akart kanyarodni nagy ívben az út túloldalán lévő részre, elvégre ő ott dolgozik. Teljesen jogos, szépen megálltam mögötte, szemből jöttek, úgyse előzhetek, sőt, a buszok miatt kissé le is kellett húzódnunk. Előttem lévő úriember indexelt, én továbbra is vártam, türelmes ember vagyok, minek tolakodjak. De a mögöttem lévő nagyonpicipirosautós nő másképp gondolkozott. Ráhasalt a dudára, és nemzetközi jelzéssel tudtomra adta, hogy ő szeretne továbbmenni, és ebben ÉN akadályozom. Gondolom, nem látta, hogy mi a helyzet, mért áll a sor. Amikor elindultunk, az előttem lévő nagydarab bekanyarodó úr is a tudtomra adta a véleményét rólam, gondolta, én dudálok, mint az ökör. Ezek után kedvem lett volna a picipirosautós nénit megkérdezni, hogy mit is akart ezzel elérni.

Az a gond a Suzukival, mint gyárral, hogy vagy valami nagyon penge autót rak össze barom drágán (XL7, Grand Vitara) vagy olyan semmibevehető kisautókat, mint a Wagon R+, Splash (ami simán lehetne szebb is).

A régi Swifteket meg sem említem, mert ezeket nem a szépségükért lehet szeretni.

Pedig tudnak a Suzukinál is autót tervezni, ha nagyon akarnak. Nézzük meg a majdnem új "mi autónkat, a Swift-et, vagy Swift II-t, kinek hogyan tetszik. Ilyen volt kocepcióautóként 2001-02-ben:

...És ilyen lett, mire megjelent kishazánkban:

Ilyenkor lehet véleményt alkotni: "nekem A vagy B azért tetszik jobban, mert..." És nincs is nagy különbség a két autó között. Tulajdonképpen a concept S olyan, mint egy tuning Swift. Csak azt nem értem, miért kellett ennyire megszelidíteni az utcai változatot. Az első, vadabb megjelenésű autóból csináltak egy olyat, amilyet nyugodtan mernék ajánlani egy akármilyen nagypapának, aki alatt elfáradt a Dacia, Skoda 120, vagy éppen a Lada. Egy dolog az olcsó hatású (és olcsó) hűtőrács a Swiften, de a tükröt mért kellett ekkorára csinálni? Minden Suzukin akkora tükör van, mint egy fej. A felnikről nem is beszélve: a Swifteknek nincsenek szép felnijei. Pedig a Concept S-en még igen mutatós felnik díszelegtek. Amúgy a sportos aluküszöb is jobban tetszikaz S-en.

Tegnap araszolgattam vissza a Forma 1 után Siófokról Veszprémbe. Lehet, hogy kezdenek kialakulni az úgynevezett "tipikus Suzukis" magatartásformák nálam is vezetés közben. Zavar, hogy a pirosnál beáll elém/mellém két motor (UKB-051) és ostoba társa, aki valami tangás csajt szállított (csinos volt, ahogy kikandikált a "zsinór" a speedmotoron...). Mindegy, én viszonylag türlemes voltam, (pedig az F1 sem úgy alakult, ahogy én szerettem volna), beengedtem magam elé, kicist félre is húzódtam, hogy ne ugyanabban a sávban menjünk, és be tudjon állni elém mindkét moci. Ezt leszámítva amúgy szabályosan mentek, az 50-et nem nagyon lépték át. Itt már éreztem, hogy nem lesz egy laza utam Veszprémig. Így is lett, kihajtottak elém, nem adták meg az elsőbbséget, stb.

A legnagyobb lazasággal azonban Veszprém előtt találkoztam. Már a vörösberényi (szentkirályszabadjai???) lámpánál láttam, hogy mögöttem kettővel két nagyon durva taxismerci áll. Tök sokáig jöttek mögöttünk olyan 80-90-el (nem én voltam az első a sorban, gondoltam felesleges előzgetnem, hogy egyel, vagy kettővel előrébb legyek. Valami megmagyarázhatatlan ok miatt a sötét mercistaxis egy nem belátható kanyarban érezte úgy, hogy most mindenkit megelőz. A mögöttem lévő 2 autóval nam volt gond, csakhogy jöttek szemből. Akik mögöttem voltak, nem nagyon tartottak követési távolságot, előttem volt csak hely. Ezért a mercistaxis úgy határozott, ő oda áll be. A gond csak az volt, hogy ezt ő egy nagy kigyorsítással, majd fékezéssel oldotta meg. Láthatóan nem volt a helyzet magaslatán, mivel majdnem letépte Suzuki bal sárvédő elemét (ami nem egyenlő a gumi sárfogóval). Ilyen esetben annak sem látom értelmét, hogy ledudáljam, mivel vagy nem érdekli, hiszen ő mercistaxis, vagy nem hallja, vagy barátságtalanul reagál. Be kéne vezetnem, hogy megjegyzem a szerencsétlenek rendszámát, de annyian vannak, hogy esélyem sincs minden jött-ment-re odafigyelni. A fejét azért megnéztem, hátha magára ismer: Kopaszodó hosszú haj, csak úgy lógva, izompóló (de lehet, hogy csak egy trikó volt rajta) emellet gizda testalkat, és a mercis testtartás az első bőrkanapén.

Ennyit a sztereotípiákról :)

Durva, hogy mennyi atrocitás éri mostanában a Suzukisokat. Kicsit kezd olyan érzésem lenni, mintha vadásznának "ránk". Főleg a régebbi Swift & Swift Sedanok kerülnek célkeresztbe. Lassan illene összegyűjteni azokat az autómárkákat, autótyípusokat, amikben meghúzhatja magát az ember, és valahogy megússza a folyamatos támadásokat, és neki sincs kedve támadni.

Pénteken épp hazafelé tartottam, amikor Veszprém és B.almádi között egy záróvonalas szakaszon egy kb 20 éves nagyonfekete VW hasonló korú vezetővel nem bírt már mögöttem 100-al jönni (előttem is ment 4-5 autó, hasonló sebességgel, de én voltam az első, aki tartotta a követési távolságot) és az egyik kanyarban úgy döntött, hogy ő előzni fog. Át is húzta az autót a másik sávba, de ugye evés közben jön meg az étvágy, és hirtelen rátörhetett a vágy, hogy ő most itt mindenkit megelőz szabálytalanul.

Csakhogy a sors közbeszólt, szemből mindkét sávban jöttek, neki pedig valahova be kellett állnia. Sajnos hiába előzőtt már meg 3 autót, valahogy ott nem volt helye beállni, (ugye követési távolságot senki nem tartott, és záróvonalnál nem sűrűn lehet előzni) így kénytelen volt nagyot fékezve elengedni a 2 előttem lévő autót, és persze mivel előttem volt némi hely, oda gyorsan beállt (kábé 60-al), így nekem is elég erősen kellett fékezni. Miután elhaladtak a szembejövő autók, ő újra nekibátorodott, és egy nagy gázadással kikerült mindenkit, bevágott a sor elé, és az első almádi mellékutcában eltűnt.

Oké, én értem, hogy valaki siet, de hogy a balfaszsága mellett még bátor is legyen..

Pár napja ugyanezen az útszakaszon történt:
Van egy lámpás kereszteződés, épp piros volt a lámpa, állunk. Szemből kis Suzuki Alto, mögötte egy balkánikum (kezdek leszokni arról, hogy márkát írjak, mert az ugye sztereotípia. Még csak piros-sárga volt a lámpa, a balkánikum már meglódult, és ott a kereszteződés közepén előzte be szerencsétlen Alto-st. Ami nem is lett volna baj, ha szemből nem jött volna semmi, de jött(ünk). Egy dolog nem észrevenni egy Suzukit, főleg, hogy nem olyan feltűnő a színe (a miénk bordó, amit előzőtt piros) és beleolvad a szürke aszfaltba és a zöld növényzetbe. De nem észrevenni két Suzukit, ez már több, mint figyelmetlenség.

Már a jövő sem a régi. A reggeli posztom címe visszaköszönt egy órával később a KEDVENC blogomon. Amiben az a vicces, hogy nem is nézte meg senki a blogom délelőtt. Kicsi a világ, nagy az Isten állatkertje, és tele van véletlenekkel.

No igen, a legtöbb gond a Suzukikkal az, hogy nem éppen a legmasszívabb autók, ezért nem érdemes letarolni vele betonoszlopot, kukásautót, vagy Daewo Matizt sem, mert általában alulmarad a magyar-japán csodagép. Mint ahogy tette ezt tegnap este egy Ignis-es márkatárs, akinek sikerült is belehalnia... A képek alapján nem ötvennel ment (legalábbis remélem, mert akkor minden Suzukis nagy veszélyben van).

A másik kolléga a cikk szerint hatvannal kóstolt meg egy másik autót oldalról, plusz utána még egy oszlopot is elkapott. Persze az autó épsége szempontjából teljesen mindegy elvileg, de a sofőr nem volt bekötve, így ha nincs lufi az autóban, akkor a szélvédőt át is fejelhette volna, így pedig az is ép maradt. Tanulság: bár az új Swiftek jól gyorsulnak, nem árt körbenézni, hátha jön valaki, aki szabályosan közlekedik, és nincs felkészülve arra, hogy mi épp "gyorsulunk".

Aztán van még egy kár-park-os Swiiftünk: lassan többet tudok ennek a márkának a törési paramétereiről, mint az NCAP. Ez az autó nem koccant, borult. Az se jobb.

Nem lehet mindneki gazdag és sikeres, és főleg nem birtookolhat bálnábbnál bálnább méretű Audikat. De nem is kell, így van ez rendjén. Ha mindenki Audival járna, nem lenne Státusszimbólum. Valahogy nem tudok olyan gyorsan menni a Suzukival, hogy egy Audi mögöttem tudjon maradni. Addig nincs gond, amíg felzárkózik. Szépen komótosan, de mégis kérlelhetetlenül megérkezik mögém. Vár egy kicsit, aztán felismeri, hogy "Hoppá, ez egy Swift!". Na, ekkor aztán padlógáz, előzés, a kétliteres motor felpörög, irányjelzés nincs. Legyen kanyar, záróvónal, szembeforgalom, az Audi elindult, mese nincs. Persze haladhattam én előtte bőven a megengedett sebesség fölött, ő nem fog egy Suzuki után baktatni, mert az ciki.

Tegnap este sétálni voltam asszonykámmal. Bálna befékez, gyerek átordít:
-bocs, hol van XX utca?
Én elmeséltem neki, ő nyugtázta, hogy érti, de nem fog odatalálni, túl sok információ. Egy bőrös, High Tech audiba már nem fért bele egy GPS? 23 000-ből már megoldható :)

Ma szintén baktatok hazafelé reggel, amikor látom, hogy két kis mellékutca kereszteződésében 3 autó dugót csinál, nem tudják kinek van elsőbbséga, vagy tegyük fel, hogy mindegyik udvarias akart lenni. Sajna egyiknek sem jött össze, mert a kereszteződésbe a negyedik irányból megérkezett egy korosabb, zöldségszállítónak tűnő kombi Audi (tudom, hogy a Merciket szokták alapesetben zöldségesnek nevezni, de a vizuális élmény közel hasonló volt) és ő bizony felmérve a helyzetet : két japán kisautó, meg egy új Fiesta, hamar észrevette, hogy bizony ebben a helyzetben balra nagy ívben neki lesz elsőbbsége az erőviszonyok alapján. Így is lett, csak azt nem mérte fel, hogy ahova fordul, ott épp szabálytalanul parkolt egy márkatársa. Így Zöldséges autó keresztben az úton, Fiesta tolat, hogy beengedje, mert az élet nem áll meg, és az Audi sem, ha pedig már elindult, akkor jobb továbbengedni mindenki testi épsége érdekében.

Gondoltam, rákeresek kedvenc blogomon a Suzukisokra, milyen megnyilvánulásokkal öregbítik ezek az autótulajdonosok a márka hírnevét. Bár a márkanév nem szerepelt a címkék között, mégis könnyen megtaláltam az erre az állatfajra vonatkozó leírásokat a 'Sztereotípia' címke alatt.

Vajon tényleg ennyire béna ez a népség? Ha Suzukival járok, akkor én is köcsög suzukissá, vagy életveszélyesen lassúvá válok? Meghatározhatja egy márka, hogy ki milyen stílusban vezet? Persze, ezen a vonalon gondolkodva BMW-vel, vagy Audivalk ki sem önnék a belső sávból... Lehet poénkodni, hogy "Suzuki, a ti autótok", de én személy szerint elég szomorúnak tartom, hogy ma Magyarorszákon a nép még mindig a tízenéves Swiftekkel kell, hogy rója az utakat, nem beszélve a rengeteg kiöregedett Ladáról, vagy a kétütemű járgányokról, amiket mára már kiszorítottak a közlekedésből.

A "családi flottánk" egyébként véletlenül lett Suzuki. Amikor nézelődtünk pár éve a használtautók között, 3 potenciális jelölt volt: Swift, egy használtabb, de életképes 206-os Peugeot, valamint egy Punto II, ami Ausztriából érkezett kis hazánkba, ahol a kereskedő, újrafényezte, wunderbaumozta, és beállította km számlálót egy kisebb számra, mint előzőleg lehetett.

Aztán a Swift mellett döntöttünk, mivel ennek volt a legalacsonyabb a fenntartása, és ebben a kategóriában (figyelembe véve a kort is) ez volt a legmegbízhatóbb.

Hogy miért is jtt létre ez a blog? Leírom kalandjaim, amiket egy öregedő Swift kormánya mögött élek át nap mint nap. Amikor időm engedi, kamerázok és fényképezek is.